2016. július 28., csütörtök

3. évad 14. rész

. Reggel 7-kor már mindenki az asztalnál ült és reggelizett kivéve Danny-t aki még javában aludt.
-Akkor ma folytassuk a nyomozást? -Kérdezte Mirabella, miközben a húsos zsömlét rágta.
-Minden bizonnyal -mondta Jack majd belekortyolt a kávéjába.
-És -szorította össze Kíra a fogait -Nem lehetne alvóhelyet cserélni, vagy valami? Fáj már a hátam
-Majd este újra kiosztjuk, hogy ki hol aludjon. -Felelt Lina.
-Vagy mint a jó régi ötlet, dobjuk össze a pénzt, és vegyünk valami jó kis házat a közelben. –Ötletelt Mia.
-Nekem tetszik! -mondta Vadóc.
-Messze van a következő cím? -Váltott témát Mirabella
-Olyan 3 órányi utazás -mondta Lina.
-Te úr isten... -szörnyülködött Mirabella. -Mikor indulunk? –Folytatta.
-Amint reggeliztünk, és Mel felkeltette Danny-t -mondta Dodo.
-Jó. -Nyugodott le a lány, és gyorsan betömte a szájába a zsömlét.
Lassan mindenki megreggelizett és Melankólia felkeltette Danny-t. Beszálltak a kisbuszba és elindultak.
-Most kihez megyünk? - érdeklődött Mirabella.
-A szakácsnőhöz. -Válaszolt Jack.
-Nem hinném, hogy a szakácsnő ölte volna meg Fredericket. -Rázta a fejét Mirabella.

-Bárki lehetett... -Nézett a lányra Mia.
-Akinek van indítéka. -Egészítette ki Jack.
-És az is, akinek nincs. -mondta Mia.
-És tényleg költöznünk kéne? -mondta halkan Lina Vadócnak.
-Szerintem igen, az könnyítené a nyomozást. -Válaszolt Vadóc.
-De ha mindig ilyen cseszett messze megyünk? Szóval tök mindegy. Esetleg a kis Kíra fájós hátán javítana...
-De ha mindannyiunk kényelmesen alszik, sokkal gyorsabban megoldjuk az ügyet.
-És akkor most elköltözünk, azért mert annak a ribancnak fáj a háta, vagy, mert éppen egy 10 éve halott macska gyilkosát keressük?! Elköltözünk a lakásunkból, amire évek óta vágytunk? Amikor Sparral voltunk, akkor még csak egy családot szerettünk volna, de ma már otthont is! És békében élni, és nem elkövetni a hibát, amit régen tettünk. -Szinte suttogva kiabált Lina.
-Akkor még átgondoljuk a dolgot a csapattal. -mondta még mindig nyugodtan Vadóc.
Lina idegesen elfordult, és a tájat kezdte nézni. Mirabella hirtelen felsikított. Mindenki felé fordult.
-Kislányom, jól vagy?- nézett mélyen a lány szemébe Melankólia.
Ekkor a kisbusznak mintha valami nekiütközött volna, egy hatalmas puffanás hallatszott. Mindenki megdermedt, meredten néztek előre.
Jenny nagyot fékezett a kisbusszal.
-Mi volt az, Jenny. -Kérdezte Lina.
-Még nem tudom...-mondta.
Óvatosan kinyitotta az ajtót majd kinézett. Egy róka feküdt a földön.
Mirabella kiugrott az ajtón, és a róka mellé guggolt.
-Még él, segítenünk kell rajta! -Kiabálta hisztérikusan
-De hogy? Nincs nálunk semmi, amivel segíthetnénk neki. -mondta Mia.
-De meg kell őt mentenünk! Ő nem halhat meg!
-De hisz ez csak egy róka... -Mondta érthetetlenkedve Mia.
-Nem, nem érted! Nektek még nem tűnt fel, ha így sikítok, akkor valaki mindig meghal?! És nem, ez nem lehet, ő nem halhat meg! -Ránézett a rókára, aki ekkor már halott volt.
Végigsimította vörös szőrét és elmorzsolt egy könnycseppet. Mancsa nyomán felkente szeme alá a róka vérét.
 -Tegnap este kiderítettem, hol lakik Tomas Carvalho. El fogunk menni hozzá, mert ő majd megmondja, mi vagyok. -mondta gépies hangnemben.
-Akkor azt mondod, hagyjuk félbe a nyomozást és menjünk el hozzá? -Hajolt oda Mel a lányához.
A lány a fejét rázta.
-Előbb meg kell oldanunk ezt az ügyet. Aztán utána az enyémet. –Mondta, majd visszaszállt a kisbuszba a helyére. A többiek is követték, majd továbbkocsikáztak azon az úton, amelyen kideríthetik egy régi gyilkosság körülményeit.
-Mi a baj Mia? -Kérdezte Jack, miközben a lány arcát fürkészte. Mia sóhajtott egyet.
-Nem bírom a halált. Sose bírtam. És tudod, miért lettem rendőr?  -Mélyen a fiú szemébe nézett, és folytatta. -Mert meg akartam erősödni. Elég erős akartam lenni, hogy megvédjem a családomat. Amikor még csak gyerek voltam, nem voltam rá képes... -Ekkor a távolba mered, hogy felidézze rég eltemetett emlékeit. -A fél családomat kiirtották, mert amikor megtehettem volna, nem öltem meg a támadót. Nos, ezért. Hogy képes legyek megvédeni a családomat. Aztán Sparral találkoztam, és megígérte, hogy kikúrál ebből. Ezért hát otthagytam a rendőrséget. De a harcokat mindig is utáltam. Ha mások meghaltak, mindig úgy éreztem, mintha én öltem volna meg őket. -Nézett rá Jack-re.
-Ezzel nem vagy egyedül. -mondta halkan Mirabella, ügyelve arra, hogy senki se hallja meg, amit mondott, pont, mint Mia próbálta. –Amikor sikítok, mindig meghal valaki. És én ezt nem értem. Talán miattam halnak meg. Valahogy egy sikítással megidézem a halálukat, vagy nem tudom.
-Mirabella…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése