2015. július 28., kedd

2. évad 10. rész

-Miért… miért jött ide, ha tudta, hogy meghal…?-Motyogta Mirabella.
-Hogy érted azt, hogy tudta? –Csodálkozott Vadóc.
-Nem tudom. Érezte ő is, és én is.
Vadóc megnyugodott ennyi válasszal, tudta, hogy valami olyan áll a háttérben, amit ő nem érthet meg. Az eső cseppek összemosódtak a macskák könnyeivel, amik patakként folytak le az arcukról. Nézték a sírkövet, ami még egy kőzetnek sem nevezhető kavics volt, egy sírhalom tetején; nézték a virágokat, amik csak valami gaz virágzatai voltak egy sírhalom tetején; nézték a vizet, ami a földdel elkeveredve sárként csordogált le a sírhalom tetejéről. Egy élet, mely most véget ért; egy test, mely már nem él; egy lélek, mely oly sok mindenen keresztülment; vajon békére talál? Vajon a sorsa ez volt? Céljai végére ért?
-De meg kell keresnünk egy holttestet....-szakította félbe a csöndet Mirabella.                                                A többiek kérdőn nézték, de követték az utasításait: szétváltak az előbbi két csapatra.
Egyszer az egyik véres ajtajú terem előtt Mirabella felsikított, belépett és ott volt a szellemmacska, véresen a padlón. Mirabella hátrafordult és közölte:
 -Őt csak én temethetem el.
Megfogta a halottat. Olyan gyengéden ért hozzá, mintha valami kedves rokona lenne. Odakint az eső végleg elállt, és a kastély tornya körüli gonosz árnyak is elhalványultak. Egyetlen érintéstől, de abban rengeteg megértés volt.
A többiek csak néztek, nem értették az egészet, csak Mel nézett a kislányára úgy mintha büszke lenne.
Mirabella az ölébe vette a véres holttestet, de a ruhája nem lett véres, mert az már megszáradt a macskán. Jó ideje halott lehetett már. Mirabella elindult a kijárat felé. Letette a halottat egy bokor mellé, és az ásóval ásni kezdett. Elutasította a fiúk segítségét, így sok időbe és energiába telt kiásnia a sírt. Amikor végzett, belehelyezte a halottat, és egy vörös rózsát tett rá. Érdekes, mintha a kert megtelt volna virágokkal, és estéhez képest is világos lett. Mirabella szépen lassan elkezdte rádobálni a földet a rejtélyes macskára, közben egy-egy könnycseppje is ráhullott. Már értette, mi ez az egész. Ezt a macskát megölte valaki. Ez a ház, pedig csak egy rejtélyes gyilkosság színtere volt. Nem is eggyé, legalább négyé. Kétség kívül: a halott szellemmacska itt élt, és meggyilkolták őt. Azután kezdődtek a paranormális jelenségek a házban, mint ahogy a további gyilkosságok is. A gonosz energia a szellemmacska gyűlölete volt, az keringett a kastély fölött. Mirabella nem hagyhatta ezt így, ki kell derítenie, hogy pontosan mi volt itt!
-Most mi lesz? –tette fel az egyébként jogos kérdést Kíra.
-Nem megyünk el. –Válaszolt Mirabella.
-Miért? Van még halott?
-Nem, már nincs. De meggyilkolt van. És ki kell derítenünk, hogy mi történt.
-Miért akarsz belekeveredni egy látszólag nem ma történt gyilkosságba? -kérdezte Mia.
-te rendőr vagy, nem? Még sincs benned semmi igazságérzet?
-Sose jó felkavarni a múltat...
-Mégis mindig azt hallom, hogy Spartacus a múltban tartott titeket.
-Ennek semmi köze egy talán törvényesen nem is élt macskához!
-Vadóc sincs beregisztrálva. Ő is ugyan úgy megérdemelné az igazságszolgáltatást.
-És mit akarsz tenni?
-A te segítségeddel, vagy anélkül, de felkeresem a családtagjait, és kiderítem, ki ölte meg őt!
-Még csak a nevét se tudod!
-De a házból is ki tudunk indulni. Én támogatom. -szólt Jack. -Mel, itt van a tabletted?
-Éppenséggel itt van. -akkor jó. Belépek az adatbázisba, és kikeresem, kik éltek itt, de csak ha most hazamegyünk.
-Benne vagyok. -egyezett bele Mirabella.
Elindultak a sötétben, a sáros úton. Mindenki csöndben volt, és próbálta összerakni a dolgokat a fejében.
Jacknek időbe telt, míg kiderítette, kik is laktak a házban.                                                                                                                                                                 -Nemesi származású macskák éltek a kastélyban, nem is csoda, hiszen hatalmas a telek is, nem csupán az épület. Csak a ház tulajdonosait tudjuk, és a nő jelenlegi lakását. A férje meghalt. -szólt Jack.
-Van cím? -hajolt a tablet fölé Lina.
- 4 of Golden mead street, magyarul Arany rét utca 4...
-Az merre van? -kérdezte nagy érdeklődéssel Kíra.
-Elég messze innen. -Felelt Jack.
-De ugye felkeressük? -kérdezte Mirabella.
-Nem értem miért akarod, ha ő ölte meg Leilát. -Újabb könnycseppek jelentek meg Mia szemeinek sarkában, amik aztán lecsordultak gömbölyű arcán.
-tss, ne sírj. -ölelte át Jack.
-Nem kéne várni? Hogy leülepedjen ez a dolog? -kérdezte Lina.
 -Ezt Te mondod? Én máshogy ismertelek meg! Olyannak, aki minden kalandba szívesen belevág! -mondta Mirabella olyan tekintettel mintha bármit meg tudna tenni.
-Igazad lehet. De nem hinném, hogy így eredményesen kijövünk a dologból. Leilát mi régebb óta ismertük. Kell egy kis idő, míg megemésztjük a halálát.
A lány nem szolt csak nézte a földet és néha morgolódott egyet. Az esti világosság megszűnt, így koromsötétben botorkáltak haza, szótlanul, könnyezve…
Danny szorosan anyjához simult, majd még útközben összeesett, elaludt. A sok félelem és keresgélés kimerítette. Anyja felemelte és magához szorította, és közben letisztogatta. Amikor hazaértek sorban álltak a fürdőhöz, nem akartak leülni, mindent összekoszoltak volna. Egyedül a kis Danny aludt már az egyik szobában csöndesen. Lassan mindenki kész lett. Hulla fáradtan dőltek ágyba, csak Mirabella ült az ágya szélén és gondolkodott. Mikor mindenki elkészült, Dodó és Mel szorosan odabújtak Danny-hez. Csak Mirabella maradt ki, akinek most talán mindenkinél jobban szüksége lenne egy ölelésre. Sárga szemei ragyogtak, szinte szikráztak a vak sötétben, mélyen a gondolatai világában volt. Próbálta kigondolni a tervet, amivel elcsalja a többieket az Arany rét utca 4-be…
Végül arra jutott, hogy egyenesen odaáll eléjük, és választás elé állítja őket. De végül csak nem tudott elaludni, a történteken járt az esze. Egész éjjel csak forgolódott az ágyban. Hajnali négykor tudott elaludni. Reggel hétkor a többiekkel ellentétben már ébren volt. Írt egy üzenetet, amiben ez állt: Elmentem sétálni, mindjárt jövök! Kiment az utcára és próbálta összeszedni újra a gondolatait. De nem jött semmi ötlet, csak leült egy padra és a karmait nézegette.
Mirabella megértette, hogy Spartacus mit akart neki mondani. És épp ezért nem hagyhatja azt a macskát. Eltemette, de több igazság jár neki! Talán… erre született. Nem tudja mi ő, de abban biztos, hogy ezért született.
Egy óra múlva indult haza. Nyert egy kis bátorságot, hogy ezt elmondja a többieknek, akik közben már felébredtek.
-Hol voltál Mirabella? -Kérdezte kicsit dühösen az anyja.
-Sétálni… Anya! Nem tudom, hogy te ellenzed-e, de tudnod kell, hogy én ki akarom deríteni, mi történt azzal a macskával. Mondtam, hogy mik történtek a barlangban? Hosszú, és nem is hinnéd el, ha nem láttad volna a védőburkot a bejáratnál, vagy te magad nem, tapasztalod. Emlékszel, Georgiában mik történtek éjjelente? És hogy mit álmodtam, mikor idejöttünk? Azt sem mondtam el részletesen. De már biztosan érted, hogy én nem olyan vagyok, mint a többi gyerek. Én pontos céllal születtem erre a világra, amit a vezérezek is elmondott. Nekem küldetésem van. Amint mindenki felkel, szavazásra bocsájtom az ügyet, de még ha egyedül is kell mennem, én megteszem.

-Mirabella… kislányom... -Ennyit volt képes kinyögni Mel, pontosan azért, mert értette.

1 megjegyzés:

  1. Szeretettel meghívlak a blogversenyemre! http://suttogasbybella.blogspot.hu/2015/08/nyito-blogverseny.html

    VálaszTörlés