2015. január 13., kedd

2. évad 5. rész

*Egy gyönyörű rét közepén álltam. Egy kis patak csillant meg a távolban, ahogy rásütött a nap. A zsenge fű közt apró kis kék meg rózsaszín virágok tarkállottak. Állt valami, vagy valaki a patak mellett, és talán felém bámult. Elkezdtem az ismeretlen irányába rohanni, de nem éreztem a földet. Nem éreztem, hogy lenne talaj a lábam alatt. Olyan volt, mintha teljesen szabad lennék. Egy pillanatra megálltam, és körbe néztem. A gyönyörű táj mintha megfagyott volna.  Mintha csak egy kivetített kép lenne az. Lassan sétáltam a patak felé, ahol egy fekete-fehér csíkos és pöttyös idős macska állt.
-Mirabella! –szólított meg. –Te egy különös, ám szerencsés lény vagy. Többre vagy képes, mint amit gondolsz.
-Ez mégis mit jelentsen? –kérdeztem az idegent.
-Meg kell oldanod egy ügyet, és még sok százat, a képességeiddel. Meg kell békítened egy macskát, és még sok százat. Meg kell mentened egy macskát, és még sok százat. De el is kell temetned még sok százat.
-Ezt nem értem. –Mondtam neki.
A rét most átváltott a Georgiai házunk környékére. Mintha egy tv-ben néztem volna magamat, láttam, hogy mik történtek akkor… Már értem, mire utalhat, de nem tudom, mi ez az egész. Kérdő pillantásokat vetettem a macskára, majd újabb helyszínváltás történt. Ez még egy sohasem látott hely volt. Egy nagy, sötét kastélyszerű ház volt. Az oldalát már növények nőtték be. Alaposan végigvizslattam az épületet. Most visszafelé mutatta a furcsa macska az utat, hogy jutok el oda. Végül Lináék házánál állt meg, a szobámban.*
-Ááááá! –Mirabella sikított egy hatalmasat. A ház összes lakója –Jennyt kivéve- felkelt a lehetetlenül éles, és hangos sikításra. Mindenki a vendégszobába ment.
-Jól vagy kicsim? -kérdezte Mel. 
Mirabella még mindig riadtan ült az ágyban és a semmibe bámult.
Egyfajta "sokkos" állapotba került, de alig egy perc után bólintott egy kicsit. 
-ez meg mi volt? -kérdezte Jack. -ekkorát nem lehet sikítani. 
-Ismertek egy öreg, fekete-fehér csíkos és egyben pöttyös macskát? -kérdezett r Mirabella. 
-Ez Spar'... -suttigta Lina. Nem értette, onnan jött most neki ez, hiszen ő nem ismerhette Spartacust. 
-él? -mosolygott Mia. 
-azt mondta, hogy el kell mennem egy helyre. Meg kell oldanom egy ügyet... 
-engem is eg ilyen bácsi vezetett ki, a faházhoz. Be kellett volna mennem, és találnom ott valamit. De én féltem és nem mentem be. -mondta félve danny. 
-mirabella kipattant az ágyból, és a faházhoz rohant.
Danny követte, utána a többiek. Mirabella kivágta a faház ajtaját, berohant, majd körbenézett. A fejében élesen csikorgó hangot hallott. Egy pillanatra megállt, majd újra elindult, az épület egyik sarkába. Egy kis fémládikát talált beszorulva két cső közé. A láda, pont olyan, mint ami Lina és Vadóc szobájában van. 
-A láda... -merengett el egy percre Lina. -ne nyisd ki! -Figyelmeztette a lányt. -Mirabella! Figyelj ide! -Erre már odanézett. -Ez a láda... Ez minden olyat tartalmaz, amit neked nem kéne tudnod... 
-Spartacus ezt mutatta Dannynek! Akármi is van benne, tudnunk kell! 
-Meg van átkozva ez a láda... -ismerte el végül Vadóc. 
-Mégis mivel? Ez csak mese... 
-Csak.. csak ne nyisd ki! -Kérte Vadóc. Mirabella keze azonban már szinte súrolta a zárad, de megállt. 
-Igazad lehet... Danny nyissa ki. Ha valóban meg van átkozva, akkor az rá nem hat, hiszen Spartacus nem keverné őt bajba. 
-De ezt nem értem! Spartacus meghalt! -Mondta Mia. 
-Az álmomban jelent meg... -informálta Danny. 
-Ahogy az enyémben is... 
Danny odament a ládához, és lassan a zár felé nyúlt, és lassan kinyitotta azt. Rengeteg por szállt ki belőle, minek következtében a láda közelében állók köhögni kezdtek. Azonban semmi más nem történt. Csupán egy papír, és egy ceruza volt a ládában. 
-Egy cerka... és egy papír... -vette ki az említett tárgyakat a ládikából. 
-Hu, ezt nem értem... -pislogott Vadóc. 
-Miért? Mi volt benne?! -A második mondatát már kicsit hangosabban mondta ki Mirabella. -Elmúlt a csikorgás... -Fogta meg a lapot.
Majd a ceruzát is a kezébe vette. Lehunyta a szemét, és csak lement alfába. Egy idő után Melankolia ébresztette fel. Mirabella ránézett a pappírra. Egy nagy, szinte kastély szerű ház díszelgett a lapon. 
-El kell ide jutnunk. -Szinte suttogta Mirabella.

Mindenki hitetlenkedve állt a történtek előtt. 
-Muszáj lesz! -jelentette ki határozottam, még mielőtt Dodó ellenkezhetett volna. Egy lángvörös porsche parkolt le a kapu előtt. Egy csokibarna színű, meggyötört arcú vézna nő szállt ki belőle. 
-Te-Úr-Isten... -Mondta szaggatottan, a szavakat kihangsúlyozva Jack. 
Kíra az egészből még annyit se értett, mint a többiek. A nő lassú, de megfontolt lépésekkel közelített a faházhoz. 
-Leila... -suttogta Lina. 
-Hát, most legalább viszont látjuk egymást. -erőltetett egy kis mosolyt az arcára.
-Öö, valaki elmagyarázná nekem most mi van? -Tette fel végre a kérdését Kíra. 
-Mindent elmagyarázunk mindenkinek, most viszont menjünk be. 
Mirabella megfogta a papírlapot, és ő is követte a többieket a házba. 
-Te vagy Leila, ugye? -Tudakolta Kíra. 
-Liza. -Válaszolta egyhangúan. Erre Kíra összevonta a szemöldökét. 
-Leila, vagyis Liza Spartacus barátnője volt. Van egy közös almuk is, azonban ők nem éltek velünk. Spar' halála után a Liza nevet vette fel, ami az egyik kölykük neve. És aki még nem ismerné őket, Mirabella és Danny, Melankolia és Dodó kölykei. És így halkan megjegyzem, hogy a holnapi programunk lesz megkeresni egy házat. -Tudósított villám gyorsasággal Lina. 
-Ami pedig a " meg akarnak ölni titeket " ügyet illeti, azt gondolom hallottad már Linától. -Szólt Kíra. 
-Sok ez így nekem egyszerre, de azt hiszem, értem. 
"Mindenkit megviselt, és megváltoztatott az együtt töltött idő. Sorsfordító volt a döntés, hogy ne meneküljünk tovább a sintérektől, hanem menjünk el innen. Ha ott maradunk, lehet, hogy még mindig élnénk, de lehet, hogy mindenki halott lenne mára. De pozitív oldala is volt ennek. Sokkal erősebbé tett mindenkit, még ha a szeretteink is haltak meg. És ez a lelki erő, ez a pozitív változás már életünk végéig kitart."-Mia. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése