2014. október 26., vasárnap

8. rész

                                     *Közben Jenny-éknél*                                          
-Te bírod Linát? –kérdezte Mia Jenny-t.
-Hááát. Fogjuk rá. Bár szerintem kicsit nagyképű, mert ilyen fiatalon már ilyen jó katona, meg profi harcos, és már régóta ismeri Spart, meg dolgozott együtt vele.
-Meg olyan parancsolgatós. Azt hisz –Közbe szólt Jenny: Mia- i, hogy –Mia!- a seregben vagy –Miaa! ----Tsss! Itt van!- Szólt végre suttogva Jenny
Mia végre figyelt, és elhallgatott:
-Sziia! –Szólt kicsit ijedősen Jenny. Engem Jenny-nek hívnak. ÖŐ pedig a barátnőm Mia.
-Hello! –Köszönt Mia is.
-Téged hogy hívnak? –Folytatta Jenny
-Engem Exmoor-nak hívnak.
-Jaj de aranyosak! Azok ott a te kölykeid a kezedben? –Utalt Jenny az 5 kis cicára Ex kezében.
-Öö nem, de már az enyémek! –Mondta kicsit dühösen Exmoor.
-De előtte másé, voltak. Az anyjuk, sír utánuk, égen-földön keresi őket. Hát nem aranyosak? –Próbál barátkozni vele Jenny
-De.
-Őket az anyjuk szülte, sokáig várt rá, hogy meglegyenek ezek az édes kis csöppségek. Hát miért nem adnád meg neki az örömöt, hogy tényleg övé legyen?
-Az én kölykeimet is elvették! –Ordított kissé síró hangon Ex
-Akkor jól tudod, milyen érzés ez.
-Bólogat Exmoor-
-Szörnyű, ugye? És te nem akarsz ilyen rossz érzést okozni az anyukájuknak, amilyet te éreztél?
-Rázza a fejét könnyes szemekkel-
-te meg akarod óvni ettől az anyukákat, te jót akarsz, te jó vagy! Engedd el a kicsiket, hogy újra az anyjuknál lehessenek, és hogy boldogan nőhessenek fel!
Exmoor most nem szól, rápillant a nyávogó cicákra, majd leteszi őket. Mia is csendben figyeli Jenny-t. Jenny gyorsan felkapta a kölyköket, és Mia mögé bújt. Mia elővett egy fegyvert.
-Fel a kezeket! –Ordít Mia, egy pisztollyal hadonászva Ex felé, de lelövi.
A durranásra mindenki a hang irányába rohant.
-Mia! –Mit tettél? –kérdezi ordítva Lina
Mia csak a pisztollyal a kezében állt, szomorú és ijedt képpel.
-Sajnálom… sajnálom… mondogatta.
-Itt vannak a kicsik! –Mondta Jenny, hogy kicsit jobb kedvre derítse a többieket.
-De hol van Spartacus? –kérdezte meglepődve, kissé buta képpel.
Ekkor egy sánta, véres, öreg macska tűnik fel.
-Spar! –Ordít aggódóan Leila. –Mi történt?
-Megvannak a kicsik? Hát ez! Mia, ezt te tetted? –beszél tovább Spartacus Leila kérdését figyelmen kívül hagyva.
-Sajnálom… Sajnáháhálom… sírja el magát Mia, majd összeomlik a földön.
-A tetőről meglőtte egy macska. Szerintem minél gyorsabban menjünk innen, mielőtt tönkreteszik az ajándékom. –Mondta Lina.
-Spar, ne segítsünk? –kérdezi Leila
Ekkor Spartacus összeesik és elájul.
-Vadóc, Leila, ti vigyétek Spart vissza a kocsival, minél hamarabb kórházba kell vinnetek! Túl sok vért veszít! -osztja ki szokásosan a szerepeket Lina. -Én Miának segítek, visszamegyünk gyalog a hotelbe, ellátom. Jenny is jöjjön velünk. Mel és Dodó, ti meg hadd babázzatok, vigyétek el a piciket egy parkba, 1 óra múlva a szálláson!
Vadócék már itt sem voltak.
*Útközben Miával*
-Mielőtt lelőttem Exmoor-t, azt mondtam, hogy nem bírlak… hogy utálom Linát… de ez nem igaz…
-Mia! Azért én jöttem veled, mert nálam senki se tudja jobban, milyen először lelőni valakit. Mindenki azt hiszi, itt az őrült egoista, katona-Lina, aki mindig is profi volt. Pedig ez nem így van. Én is lőttem először, én is öltem először… én is átéltem, ezt az, érzést… ilyenkor a dolgok, átrendeződnek, ilyenkor olyanra is támaszkodni próbálunk, akire nem kéne… ezt már csak tapasztalatból mondom… a vér, a látvány, az elhatározás, a gondolat, hogy én most megöltem valakit. Borzasztó átélni, még ha jót is cselekszünk. Ilyenkor lelkileg szinte összeomlunk, de tudod ezen mi segít? –mesélte Lina
-Mi? –kérdezte szomorúan Mia.
-Egy nagy gombóc jégkrém! –nevetett Karolina.
Mia is nevetni kezdett.
-Na, látod, máris nevetsz, ilyenkor a barátok segítenek a legtöbbet, nem kell engem választanod, megértem, csak valaki olyanra támaszkodj, aki tényleg becsül téged. –nagyot sóhajtott Lina.
-Szerinted jól cselekedtünk? Hogy ezt tettük? Hogy Miát gyilkosságba hajszoltuk, hogy, te is majdnem… veszélyes helyzetbe kerültél, és mindannyiunk. Hogy Eduárdot is megöltük. Hogy bűnt követtünk el. Szerinted jól tettük? –kérdezte Jenny
-Van, hogy győzünk, mégsem teljes a boldogságunk, lehet, hogy macskákat ölünk, de olyanokat, akik még többet ölnének. És ha nem tesszük meg, Leila lett volna a következő, de nem az utolsó. A barátainkért tettük. Mia ügyes volt, sokkal jobban van, mint én voltam. –kacsintott a végén Lina.
-Jenny volt az ügyes… -mondta Mia –Jenny volt a „túsztárgyaló”. Ő mentette meg a piciket, nem én.
-Hogyan érted el, hogy neked adja a piciket Jenny? –kérdezett Karolina.
-Csak emlékeztettem rá, hogy ő jó macska, hogy attól, még hogy az ő kölykeit is elrabolták, neki nem kell ezt tennie, emlékeztettem az érzésre, amit átélt, s hogy ő ezt nem szeretné másoknak okozni. Amúgy milyen ajándékot hagytál te nekik?
-Bezártam őket a padlás egy szűkös részére, és bedobtam egy füstbombát! –nevetett Karolina
A többiek is nevettek.
-Szerintem menjünk inkább a kórházba, Spartacushoz! –Adta az ötletet Mia.

-Ez nagyszerű ötlet! –Bólintott Lina és Jenny.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése