2014. október 26., vasárnap

30. rész

Sokáig csak csöndben álltak, majd Lina szakította meg a csöndet: 
-Most itt fogunk állni örökre? Menjünk el egy kicsit sétálni!
Lina meglepődött a síró Jennyt látva.
-Nyugi! Majd ezen a sétán jól felvidítunk!-mosolygott Leila.
Elindultak. Sokáig tartott a séta. Csak nézték a tájat. Spartacus megmutatta, hogy hol fognak lakni. Egy szép faház volt az, az erdő közepén.
-Nagyon szép! -mondta Lina.
Mindenki elfoglalta a helyét. Melankolia Tracy-ben látta a vigaszt, így megint-csak vele játszott.
-Nem veszélyes ez a ház?Mert elég rozogának látszik.-mondta Jenny.
-Nem. -jelentette ki egyértelműen Spartacus.
-Jó!Ez megnyugtat!-nevetett a lány.
Lina elmosolyodott azon, hogy már nem sír, hanem nevet. 
-Mit csinálunk? Hiszen még csak dél lesz. -kérdezte Melankolia.
-Sétáljunk egy kicsit a környéken és vadásszunk!-ötletelt Jenny.
-jó! -egyeztek bele a többiek.
Elindultak. 
Mindenki nagyon figyelt hátha lát egeret vagy pockot.
-Hát, itt nem nagy a szaporulat. -rázta a fejét Dodó! 
-Akkor mi elmegyünk sétálni. -mondta Melankolia Tracy-re nézve. 
A többiek bólintottak. Tracy-ék különváltak. 
-Mami?! Ki kell mennem vécére. -kérlelte Tracy. 
Mel' elmosolyodott. Most úgy érezte, Tracy valóban az ő kislánya. 
-gyere, menjünk, ott egy bokor. -mondta neki. 
-De én egyedül szeretnék menni. 
-Jól van, mehetsz egyedül. -egyezett bele Melankolia. 
Tracy befutott egy bokor mögé. Elvégezte a dolgát, és már jött is volna kifelé, de éles hangokat hallott. Nem mert kijönni a bokor mögül.
A hangok egyre közelebbről hallatszódtak. Egyszer.Egyszer csak néhány ember állta körül Tracy-t és nézték egy darabig.Közben beszélgettek: 
-De édes kiscica! 
-Biztos valaki kidobta! 
-Vigyük haza! 
Megfogták és ő a félelemtől meg se tudott mozdulni.
Melankolia mindebből semmit sem hallott, ő messzebb állt. Tracy próbált beszélni, de egy hang sem jött ki s száján. 
-Segítség! -bökte ki végül. 
-De aranyosan nyávog! -mondta az egyik ember. 
Melankolia valahogy mégis meghallotta Tracy kiáltásait. 
-Tracy! -Kiáltott Mel'. Rohanni kezdett a bokor irányába, de már késő volt. Tracy eltűnt.
-Tracy!-próbálkozott tovább de semmi válasz. 
Lekuporodott és sírni kezdett.
Eközben a többiek vadászgattak, Vadóc egyszer csak hangos sírásra lett figyelmes, miközben a próbált összpontosítani, egy mókus elkapásához. 
-Áh, ez így nem megy! -kiabálta. Ki a franc sír?! -idegeskedett tovább.
A hang irányába indult. 
-Mel?!Miért sírsz?-kérdezte. 
-Tracy.....Tracy- hüppögte Mel. 
-Mi az?Hol van? 
Melankólia újra sírni kezdett. 
-El...elvitték.....az...az....-mondta. 
-Kik? 
-Az.......Az......az emberek!

Spartacus Melankolia szavait hallva, mit sem törődve hátat fordított, és elindult visszafelé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése