2014. október 26., vasárnap

29. rész

-Jack. -szólal meg Mia. Döntöttem. 
-És? 
-Veled megyek Magyarországra. 
-Biztos? 
-Igen, Jack, én ezt szeretném. Átgondoltam. 
-A temetés után? Indulunk? 
-Igen! -ölelte meg Mia. 

Reggel: 

-Dodó! Dodó! Hol van Tracy?! -ordibált Mel. 
-Nem tudom! -mondta álmosan Dodó.
-Tracy? Tracy, hol vagy? -kiabált. 
Jenny lépett be az ajtón a kis Tracy-vel a kezében. 
-Jenny, miért vitted el Tracy-t? -kiabált Mel'. 
-Nem vitt el. Én mentem át hozzá. Szegényke egyedül aludt volna. És szomorú volt. -mondta Tracy.
-Ja! Akkor nagyon kedves voltál! -mondta mosolyogva Mel. 
-Köszi! -mosolygott Tracy és odabújt Melankóliához.
-Szeretlek anyu! -mondta. 
Melankólia teljesen meghatódott. 
-Nem..... Nem én vagyok az igazi anyukád-mondta szipogva. 
-Most már te vagy az anyukám! -mosolygott Tracy.
Jenny jó szokásához híven, sírni kezdett. Ő is meghatódott. Bob szakította meg a családi pillanatot. 
-Készülődjetek, nemsokára temetés, mondta zavartan, majd becsukta az ajtót.
Mindenki öltözködni kezdett, majd elindultak.
Elindult a gyász zene. rengeteg ember volt ott. Mindenki részvétét fejezte ki, Spartacusnak, majd földbe helyezték a koporsót. Ez egy papos temetés volt. A pap valami szentséges dolgot mormolt, de erre senki sem figyelt. A temetés után Miáék összehívták a többieket. 

-Ugye tudjátok, van egy álmom. "Egy álom csak egy álom, egészen addig, amíg úgy nem döntesz, hogy igazzá teszed." és én ezt az álmomat, igazzá szeretném tenni. Jack-kel elmegyünk... vissza Magyarországra, újra rendőr szeretnék lenni... -Mondta szomorúan Mia.
-Örülök, hogy az álmaidat követed! -Mondta szomorúan Leila. -Megígéred, hogy vigyázol magadra? 
-Igen, igen! -mondta Mia sírva, és mosolyogva egyszerre, és megölelte Leilát.
Jenny is becsatlakozott az ölelésbe.
-Örülök, hogy megismerhettelek. -veregette meg Spar vállát Jack. 
-Én is!-mondta Spar. 
Aztán egy csoportos ölelés következett.
-Érezd magad jól Mia! -kacsintott Lina végszóként.
Jenny még egyszer szorosan megölelte. 
-Hiányozni fogsz!-mondta sírva.
-te is nekem. -mosolygott Mia. Vadóc is még megölelte Miát. Erre a szeretetteljes mozdulatra Lina és Jenny is elkeseredve néztek.
Spar is odament és ő is megölelte Miát. 
Még egyszer elköszöntek egymástól, majd Mia és Jack elindultak.
-"Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy bekövetkezzenek, de el kell fogadjuk őket. Dolgok, amikről nem akarunk tudni, de meg kell tanulnunk őket. És emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de el kell engedjük őket." -Jenny


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése