2014. október 26., vasárnap

15. rész

Eljött a temetés napja. Már kora reggel repülőre szálltak és délutánra oda is értek az Európa Parkhoz kocsival, amit a repülőtéren béreltek. 
-Utálom a temetést! -sírt Jenny.
-Én is! -ölelte át Mia. 
Szinte mindenki sírt kivéve Spart. Ő szomorúan állta végig az egész temetést. 
-Nyugodtan sírj, barátok előtt nem kell visszatartani! -szipogott Leila. 
Spar meg se szolalt. Csak állt tovább egy helyben.
Miután a földbe helyezték a két koporsót, Spartacus beszéde következett. 
-Lucy és Jeremy sírja található itt. Fáj, hogy nekem kell temetni a lányomat, és nem fordítva. Emlékszem, amikor megkaptam. Egy kis krémszínű szőrcsomó volt. Éppen akkora, hogy túlélje az elválasztást anyjától, akinek kiléte máig kérdéses. Sajnálatos, hogy nem ismerhette meg lányát. Lucy egy kis túlélő volt. Imádott a hegyekben túrázni. Nagyon jó harci képessége is volt. Szerette Jeremy-t, aki szintén egy kedves fiú volt. Mindent megtett volna Lucy-ért, de a lehetetlen neki sem sikerült........
Megszólalt Mia telefonja. Mia nem akart figyelni rá, de mérgében megnézte ki az.
A rendőrség. 
-Ezt fel kell vennem. -Mondta halkan Mia, majd hátrébb ment. 
-Igen?! 
-Hello, Miát keresem. 
-Én vagyok az. 
-Hello, Mia, Jack vagyok. 
-Miért kerestél? 
-Kellene a segítségetek. 
-Miben? Ez nem épp a legalkalmasabb pillanat. Épp egy temetésen vagyok! -háborodott fel a lány. 
-Ti megöltétek Eduárdot, ugye? 
-Igen, de miért? Mondd már! 
-Valaki ugyan úgy gyilkol, mint Eduárd. 
-Egy másoló gyilkos? 
-Lehet, de nem tudjuk kideríteni ki az. Ti jobban ismerhettétek Eduárdot, így a gyilkost is jobban ismeritek. Segítenetek kell, már 3 naponta gyilkol!
-Jack, meghalt a barátunk, és pénzünk sincs. Egyelőre nekünk kéne segítség. 
-Annyi pénz kapnátok, amennyi csak kell. Ezen múlik a pályafutásom. Ha nem oldom meg ezt az ügyet sem, leváltanak a posztomról. 
-Beszélek a többiekkel, ennyit tehetek. 
-Köszönöm. 
-Most le kell tennem. Szia! 
-Szia! 

-Ki volt az, Mia? -kérdezte Leila, mikor visszament Mia. 
-Amint keresünk egy újabb szállást, mindet elmondok.
A macskák újra autóba szálltak. 
-És most hova? -kérdezte Lina 
-Keresek egy hotelt a közelben. -Mondta Melankolia, majd elővett egy táblagépet a táskájából 
-te ezt mindig magaddal hordod? -nevetett Dodó 
Mel’ nem felelt. 
-Hotel Nautis, nem messze innen, Gárdonyban van, a Velencei-tó partján. Olcsó, de jó szállás. 
Megtalálták, majd bementek az épületbe.
-Jó napot, egy szobát szeretnénk! -mondta Dodó a recepciósnak. 
-A 362-es szoba szerintem megfelelne maguknak. 
-Rendben. 
Odaadta a nő az ajtó-nyitó kártyát, majd felkísérte őket a szobához. 
-Ez lenne az. -mondta 
-Köszönjük. 
-Szép, bár az Eiffel torony jobban tetszett nevetett egy kicsit Mia. 
-Nekem nem. -szomorodott el Vadóc. A többiek is elszomorodtak. 
-Figyeljetek! -kezdte Mia. -Felhívott a temetésen egy régi ismerősöm a rendőrségről. Segítséget kért tőlünk, pénzért cserébe. Egy másoló gyilkos tevékenykedik egy városban nem messze innen. Úgy öl, mint Eduárd. Ha nem segítünk, Jack-et leváltják a posztjáról, a gyilkos pedig még több macskát öl meg.
-Ezt most nem kéne. Még fel sem dolgoztuk Lucy halálát. -Mondta Leila. 
-Szükségünk van a pénzre. A rendőrségnek meg a segítségünkre. -mondta Spartacus 
-Akkor segítünk? -kérdezte Mia
-Eduárdot másolja!?-morgott Vadóc-én benne vagyok! 
-Én is!-mondta Lina.
A többiek is egyetértően néztek Miára. 
-Hú de jó, úgy hiányzott már egy kis nyomozás. –nevetett Mia.
-Akkor szedjük össze a dolgokat: Párizsban tartotta fogva Eduárd az áldozatait. Lehet, hogy a másolója is ott él. -mondta Leila. 
-Nem hiszem, az túl messze van innen. -mormolta Mia.
-Szerintem először menjünk a rendőrségre, hátha ott többet tudnak. -javasolta Vadóc

Elindultak. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése